"Nem harcolni jöttünk, hanem meghalni, a mi vérünk öntözi az emberiség édenkertjét. Még a romlott almafákat is."Két baka, egy végtelen jégmezo a naprendszer peremén, és a fojtogató, savanyú áporodottság, ami beszivárog az urruhák legkisebb illesztéseibe is. Ez nem az a csillogó, hosies sci-fi, ahol lézersugarak szabdalják fel a galaktikus igazságot. Ez a periféria. Ahol a latrina ugyanúgy eldugul a nehezen emésztheto katonai koszt porunjától, mint otthon, és ahol a padlósúrolás és a pityókahántolás monoton zaja mögött felsejlik az igazi, rideg kozmikus magány.
A történet két foszereploje - vagy talán egyetlen, végletesen kettéhasadt lélek két egymásnak feszülo fele - Józsi, a pragmatikus, húsba vágóan nyers túlélo, és Ödön, a kiégett jogászból lett "éhenkórász" író, aki nihilista belso békéjével tüntet a pusztulás elott. Ahogy lépésrol lépésre haladunk a bázis szürkeségétol a frontvonal golyózáporáig, úgy foszlik le róluk a földi élet minden felesleges sallangja.
Menekültek ok, akik a világ legmesszebb eso, legkisebb és leghidegebb pontjára jöttek, hogy végre ne kelljen szembenézniük önmagukkal - hogy aztán pont itt, térdig gázolva a mocsokban döbbenjenek rá: az univerzum nem akar tolük semmit, és még csak nem is haragszik rájuk. Egyszeruen nem vesz róluk tudomást. Miért érdemes elolvasni? Páratlan nyelvi világ: A székely és erdélyi tájszólás, a legmélyebb katonai szleng és a rideg, tudományos-fantasztikus környezet olyan fanyar, abszurd humorú koktélt alkot, amihez foghatót ritkán olvasni.
(Igen, itt a leggyengébb gravitáció is csak lepkefing). Egzisztenciális mélység: A látszólag banális beszélgetések - a disznótartásról, a feleségek dühérol, a hashajtó tablettákról - mögött minduntalan felsejlik a legnehezebb kérdés: mi marad az emberbol, ha mindent levetkoz magáról? A végso tükör: Egy történet arról, hogyan válik két névtelen sorszám a végtelen urben az emberi létezés legtisztább mementójává.
Készülj fel egy olyan utazásra, ahol a sötét humor és a torokszorító tragédia kéz a kézben jár, és ahol a végén - valahol az Oort-felho egyik névtelen urszikláján - te is kénytelen leszel belenézni abba a bizonyos tükörbe.
"Nem harcolni jöttünk, hanem meghalni, a mi vérünk öntözi az emberiség édenkertjét. Még a romlott almafákat is."Két baka, egy végtelen jégmezo a naprendszer peremén, és a fojtogató, savanyú áporodottság, ami beszivárog az urruhák legkisebb illesztéseibe is. Ez nem az a csillogó, hosies sci-fi, ahol lézersugarak szabdalják fel a galaktikus igazságot. Ez a periféria. Ahol a latrina ugyanúgy eldugul a nehezen emésztheto katonai koszt porunjától, mint otthon, és ahol a padlósúrolás és a pityókahántolás monoton zaja mögött felsejlik az igazi, rideg kozmikus magány.
A történet két foszereploje - vagy talán egyetlen, végletesen kettéhasadt lélek két egymásnak feszülo fele - Józsi, a pragmatikus, húsba vágóan nyers túlélo, és Ödön, a kiégett jogászból lett "éhenkórász" író, aki nihilista belso békéjével tüntet a pusztulás elott. Ahogy lépésrol lépésre haladunk a bázis szürkeségétol a frontvonal golyózáporáig, úgy foszlik le róluk a földi élet minden felesleges sallangja.
Menekültek ok, akik a világ legmesszebb eso, legkisebb és leghidegebb pontjára jöttek, hogy végre ne kelljen szembenézniük önmagukkal - hogy aztán pont itt, térdig gázolva a mocsokban döbbenjenek rá: az univerzum nem akar tolük semmit, és még csak nem is haragszik rájuk. Egyszeruen nem vesz róluk tudomást. Miért érdemes elolvasni? Páratlan nyelvi világ: A székely és erdélyi tájszólás, a legmélyebb katonai szleng és a rideg, tudományos-fantasztikus környezet olyan fanyar, abszurd humorú koktélt alkot, amihez foghatót ritkán olvasni.
(Igen, itt a leggyengébb gravitáció is csak lepkefing). Egzisztenciális mélység: A látszólag banális beszélgetések - a disznótartásról, a feleségek dühérol, a hashajtó tablettákról - mögött minduntalan felsejlik a legnehezebb kérdés: mi marad az emberbol, ha mindent levetkoz magáról? A végso tükör: Egy történet arról, hogyan válik két névtelen sorszám a végtelen urben az emberi létezés legtisztább mementójává.
Készülj fel egy olyan utazásra, ahol a sötét humor és a torokszorító tragédia kéz a kézben jár, és ahol a végén - valahol az Oort-felho egyik névtelen urszikláján - te is kénytelen leszel belenézni abba a bizonyos tükörbe.