Réges-régen, amikor a Völgy még nem szerepelt egyetlen térképen sem, állt egy hatalmas tölgy a két hegy közötti réten. Az emberek, ha bajba kerültek, odamentek, leültek az árnyékába, és hallgattak. A tölgy nem beszélt. Csak állt. És valahogy mégis segített. Ebben a Völgyben no fel Márk, egy sieto, izgága fiú, aki mindig mindent azonnal akar megtalálni, megoldani, elintézni. Aztán találkozik az öregekkel: a csendes molnárral, aki nem emeli fel helyette a zsákot; a kertésszel, aki nem engedi leverni a zöld diót; a révészszel, aki soha nem siet; a fazekassal, aki a törött edényt sem dobja el; és a sündisznóval, aki mindig többet kérdez, mint amennyit mond.
Húsz mese. Húsz találkozás. Mindegyik arról szól, amit az élet nem kiabál oda nekünk, csak csendesen mutat. Hogy nem ott kell keresni, ahol a legjobban félünk elveszíteni valamit. Hogy a valódi segítség nem veszi el a terhet, hanem megtanít másképp emelni. Hogy a hírek gyorsabban futnak, mint az igazság. Hogy a sietség még soha nem érlelt gyümölcsöt. Hogy a folyóval nem versenyezni kell, hanem együtt dolgozni.És hogy az útnak nem feltétlenül a vége a legfontosabb - hanem az, hogy közben magunk is úttá válunk mások számára.
A Völgy meséi nem tanítanak dogmákat. Nem mondják meg, hogyan kell élni. Csak leülnek melléd a tölgy árnyékába, és csendben megmutatják, amit már régóta tudsz, csak még nem volt idod meghallani. Máté István-Mátyás mese-kötete azoknak szól, akik néha úgy érzik, hogy túl gyorsan futnak, túl hangosan élnek, és túl ritkán állnak meg. Egy könyv a csendrol, a türelemrol, a figyelemrol és arról a láthatatlan kódról, amely régóta ott van a népmesékben, a közmondásokban és a természet ritmusában.
Ha valaha is ültél már egy fa alatt anélkül, hogy siettél volna valahova - ez a könyv neked készült.
Réges-régen, amikor a Völgy még nem szerepelt egyetlen térképen sem, állt egy hatalmas tölgy a két hegy közötti réten. Az emberek, ha bajba kerültek, odamentek, leültek az árnyékába, és hallgattak. A tölgy nem beszélt. Csak állt. És valahogy mégis segített. Ebben a Völgyben no fel Márk, egy sieto, izgága fiú, aki mindig mindent azonnal akar megtalálni, megoldani, elintézni. Aztán találkozik az öregekkel: a csendes molnárral, aki nem emeli fel helyette a zsákot; a kertésszel, aki nem engedi leverni a zöld diót; a révészszel, aki soha nem siet; a fazekassal, aki a törött edényt sem dobja el; és a sündisznóval, aki mindig többet kérdez, mint amennyit mond.
Húsz mese. Húsz találkozás. Mindegyik arról szól, amit az élet nem kiabál oda nekünk, csak csendesen mutat. Hogy nem ott kell keresni, ahol a legjobban félünk elveszíteni valamit. Hogy a valódi segítség nem veszi el a terhet, hanem megtanít másképp emelni. Hogy a hírek gyorsabban futnak, mint az igazság. Hogy a sietség még soha nem érlelt gyümölcsöt. Hogy a folyóval nem versenyezni kell, hanem együtt dolgozni.És hogy az útnak nem feltétlenül a vége a legfontosabb - hanem az, hogy közben magunk is úttá válunk mások számára.
A Völgy meséi nem tanítanak dogmákat. Nem mondják meg, hogyan kell élni. Csak leülnek melléd a tölgy árnyékába, és csendben megmutatják, amit már régóta tudsz, csak még nem volt idod meghallani. Máté István-Mátyás mese-kötete azoknak szól, akik néha úgy érzik, hogy túl gyorsan futnak, túl hangosan élnek, és túl ritkán állnak meg. Egy könyv a csendrol, a türelemrol, a figyelemrol és arról a láthatatlan kódról, amely régóta ott van a népmesékben, a közmondásokban és a természet ritmusában.
Ha valaha is ültél már egy fa alatt anélkül, hogy siettél volna valahova - ez a könyv neked készült.