Dernière sortie
Örvénylő valóság
Magyar Az emberi természet különös jószág. Néha fennkölt, néha tragikomikus, néha pedig olyan, mintha valaki rossz idoben húzta volna meg a kozmikus vészcsengot. Ez a kötet - prózák, versek, esszék és egyéb lélektani kísérletek laza gyujteménye - nem ígér megvilágosodást, nem kínál kész válaszokat, és végképp nem próbálja megmondani, hogyan kellene élni. Már csak azért sem, mert az emberi létezésben a "kellene" szó általában az elso, ami az örvényben eltunik.
Az Örvénylo valóság inkább azt mutatja meg, hogyan billegünk mindannyian a saját belso hullámzásaink peremén: hol elegánsan, hol ügyetlenül, hol pedig kifejezetten szórakoztató módon. A kötetben felbukkanó hangok néha komolyak, máskor kifejezetten pimaszak, de mindegyik ugyanazt a kérdést kerülgeti: vajon tényleg ennyire bonyolultak vagyunk, vagy csak szeretjük annak láttatni magunkat. Ha A belso harc muvészete a tudatos önismeret térképét rajzolta fel, akkor ez a könyv a margóra firkált jegyzetek, rajzocskák és félrecsúszott gondolatok gyujteménye.
Azoké a pillanatoké, amikor az ember rájön, hogy a saját drámája néha egészen mulatságos kívülrol - és néha belülrol is, ha elég bátor hozzá. Ez a kötet tehát nem tanít, nem prédikál, nem javít ki. Csak kísér. Néha megnevettet, néha megcsíp, néha megállít egy pillanatra a saját örvényed szélén. És talán - csak talán - segít meglátni, hogy a káosz, amelyben élünk, nem is olyan félelmetes, ha idonként képesek vagyunk mosolyogni rajta. English The nature of being human is a curious creature.
At times it is lofty, at times tragically comic, and now and then it behaves as though someone has yanked the cosmic alarm bell at precisely the wrong moment. This volume - a loose gathering of prose, poems, essays and other psychological experiments - offers no enlightenment, no ready-made answers, and certainly no instructions on how one ought to live. Not least because, in the business of human existence, the word "ought" is usually the first thing to vanish into the whirlpool.Örvénylo valóság - (The Vortex of Reality) is more concerned with how we all teeter on the edge of our own inner tides: sometimes with grace, sometimes with clumsy determination, and sometimes in ways that are frankly rather entertaining.
The voices that surface in these pages are occasionally serious, occasionally cheeky, yet each circles the same question: are we truly this complicated, or do we simply enjoy pretending we are?If The Art of Inner Combat sketched the map of conscious self-knowledge, then this book is the collection of scribbles in the margins - the doodles, the half-formed thoughts, the moments when one realises that one's personal drama can be quite amusing from the outside, and sometimes even from within, provided one is brave enough to look.
This volume does not teach, preach or correct. It simply accompanies. It may make you laugh, it may give you a gentle pinch, it may pause with you for a moment at the edge of your own whirlpool. And perhaps - just perhaps - it helps you see that the chaos we inhabit is not nearly as frightening when we occasionally manage to smile at it.
Az Örvénylo valóság inkább azt mutatja meg, hogyan billegünk mindannyian a saját belso hullámzásaink peremén: hol elegánsan, hol ügyetlenül, hol pedig kifejezetten szórakoztató módon. A kötetben felbukkanó hangok néha komolyak, máskor kifejezetten pimaszak, de mindegyik ugyanazt a kérdést kerülgeti: vajon tényleg ennyire bonyolultak vagyunk, vagy csak szeretjük annak láttatni magunkat. Ha A belso harc muvészete a tudatos önismeret térképét rajzolta fel, akkor ez a könyv a margóra firkált jegyzetek, rajzocskák és félrecsúszott gondolatok gyujteménye.
Azoké a pillanatoké, amikor az ember rájön, hogy a saját drámája néha egészen mulatságos kívülrol - és néha belülrol is, ha elég bátor hozzá. Ez a kötet tehát nem tanít, nem prédikál, nem javít ki. Csak kísér. Néha megnevettet, néha megcsíp, néha megállít egy pillanatra a saját örvényed szélén. És talán - csak talán - segít meglátni, hogy a káosz, amelyben élünk, nem is olyan félelmetes, ha idonként képesek vagyunk mosolyogni rajta. English The nature of being human is a curious creature.
At times it is lofty, at times tragically comic, and now and then it behaves as though someone has yanked the cosmic alarm bell at precisely the wrong moment. This volume - a loose gathering of prose, poems, essays and other psychological experiments - offers no enlightenment, no ready-made answers, and certainly no instructions on how one ought to live. Not least because, in the business of human existence, the word "ought" is usually the first thing to vanish into the whirlpool.Örvénylo valóság - (The Vortex of Reality) is more concerned with how we all teeter on the edge of our own inner tides: sometimes with grace, sometimes with clumsy determination, and sometimes in ways that are frankly rather entertaining.
The voices that surface in these pages are occasionally serious, occasionally cheeky, yet each circles the same question: are we truly this complicated, or do we simply enjoy pretending we are?If The Art of Inner Combat sketched the map of conscious self-knowledge, then this book is the collection of scribbles in the margins - the doodles, the half-formed thoughts, the moments when one realises that one's personal drama can be quite amusing from the outside, and sometimes even from within, provided one is brave enough to look.
This volume does not teach, preach or correct. It simply accompanies. It may make you laugh, it may give you a gentle pinch, it may pause with you for a moment at the edge of your own whirlpool. And perhaps - just perhaps - it helps you see that the chaos we inhabit is not nearly as frightening when we occasionally manage to smile at it.
