Kádár Sándor

Vajon hányszor kell megszületnünk ahhoz, hogy végre hazataláljunk?Csöpike, a vibráló kis energiagömb számára eljött az ido: el kell hagynia az LélekÓceán végtelen békéjét, hogy megkezdje földi tanulmányait. A "nehezedés" idoszaka ez, ahol a súlytalan fénynek bele kell préselodnie az anyagba, az osztódó sejtek sötét magányába, hogy horgonyt verjen az elso pecsét: a Gyökércsakra. Az út a sárban kezdodik.
Egy 1700-as évekbeli vályogház huvösében, ahol egy kislány borébe bújva kell megtapasztalnia a puszta túlélés küzdelmét és az apai elutasítás jéghideg csendjét. De ez csak az elso állomás. Hét élet. Hét különleges sors. Csöpike inkarnációról inkarnációra vándorol: a nyomorult függoség narancssárga poklától a hatalomvágy citromsárga tüzein át egészen a feltétel nélküli szeretet zöldello békéjéig. Volt már drogos kamasz, eltévelyedett pap és hatalomvágyó politikus; tanult a szavak erejébol és a csend bölcsességébol.
Minden halál után várja ot a Hazatérés: a pillanat, amikor a Lélekóceán partján számot ad a Tanítóknak a tanultakról. De ahogy az utolsó fejezet, a Koronacsakra fehér fénye is felragyog, Csöpikének egy végso, mindent elsöpro kérdéssel kell szembenéznie:Ha idelent minden a születésrol és a halálról szól, vajon mi vár ránk Odafönt?